hiányzik valami ott legbelül

folyton ott tátong egy korhadt űr

odamenekülnék egy ölelésbe,

nem egymagam zuhannék a feledésbe

éjszaka, amikor visszajönnek a varjak

és egy sóhajra megrezzennek  a gallyak.

az árnyékok közt egy árnyékot lesek

akinek én egyetlen és tökéletes leszek

azt a két kart, ami megőriz, annak, mi vagyok

és nyugalmat hoz az álmok közé, akinek nyugalmat adok...