(részlet)

…

Ha fájó kebleden

A gondok férge rág

S elhagytak hűtlenül

Szerencse és világ,

S az esdett hír, kéj s örömed

Mind megmérgezve van,

S remélni biztosabbakat

Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál?

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mi volt, a puszta lég.

S ha bánat és bor

Agyadban frígyre lép,

S lassanként felderűl

Az életpuszta kép,

Gondolj merészet és nagyot,

És tedd rá éltedet:

Nincs veszve bármi sors alatt

Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

De amíg áll és amíg él

Ront vagy javít, de nem henyél.