Bevezető

Már meggyújtották a lámpákat, bár a telihold világa mellett nem volt szükség a tompán pislákoló fényekre. A kikötő a maga néma, malasztos fenségével várta a következő napfelkeltét.

Halkan morajlott a tenger, ritmusosan nyaldosta a partot szegélyező sziklákat, jobbra-balra hányva a városlakók vízbe dobált szemetét. A távoli hullámtörőkön szétporladó hullámóriások néha keservesen felmorrantak. Mintha a szél sírásában panaszolták volna el a múlt szellemei bánatukat. Szinte visszacsengett a viharban elsüllyedt hajó matrózainak kiáltása, a férjét hiába hazaváró, évtizedek óta néma hullámsírban pihenő asszony jajszavai. Neki talán megadatott a béke, és igazából csak a szél sírt...

Egy viharvert háromárbocos csöndesen, méltóságteljesen ringatózott a vízen. Mint valami öreg bálnát, úgy lepték el oldalát a kagylók, hínár vette be magát a külső deszkák közé. A raktárházak némán és szürkén nyújtóztak, egyik-másik ablakban pislákolt csak fel mécsvilág.

Néhány kirakodott láda várt egy kandeláber pislogó fénykörében, hogy reggel elnyelje őket az arrébb horgonyzó teherhajó gyomra.

Tépett bundájú kóbormacska lapult már órák óta észrevétlenül az egyik ilyen láda tövében, töretlenül lesve az arrébb motozó, jól megtermett patkányt. A támadás végül elsöprő volt: a rágcsálónak nem sok esélye maradt volna a menekülésre, még ha idejében meg is szimatolta volna a vesztét. Bár...igencsak hevesen küzdött az életéért – de persze hiába. Néhány perc múlva már ismét közömbössé vált a csönd – mintha mi sem történt volna.

De a ládák maradtak, talán fedezéket nyújtva másnap reggelig a következő vadásznak is. Csak annyi volt rájuk égetve, fekete, dőlt betűkkel:

„P.A.L.S”

Megjegyzés:

Elnézést minden elfelejtett, átformált mondatért, cselekedetért és jellemért. Bocsánatot kérek a kihagyott, némán maradt szereplőktől. Az igazi történet alapjának ők is fontos láncszemei, éppúgy mint a mögöttük álló játékosok. Köszönöm a közreműködésüket, hogy évekig mellettem álltak – és egy olyan világ alapjait alkották meg, ahová visszavonulhattam „akkor”, és ahol máig szívesen tévedek el.

Köszönet!

Morgan