Hozzáigazítható szinte bármely szerepjátékrendszerhez, de DND alapokra tervezve 

A sötét Balkán középkori vidékét képzeld magad elé. Hegyeket, meredek szurdokokkal, gyors folyású patakokkal, végtelen fenyvesekkel, ahol akár napokig járhatod a szürke gyantaszagú erdőket anélkül, hogy ember nyomára bukkannál. Csak a sudár, égbe nyúló törzsek mindenfelé, amiknek  imbolygó csúcsai a ködös sötétbe vesznek, fenyőtövisek vastag szőnyege a lábad alatt. Farkasüvöltés kísér, és ha egy-egy barlangban menedéket találsz éjszakára, hát jól őrizd a tüzed: de az sem biztosíték hogy ha álomra hajtod a fejed, a mélység gázai nem kérik-e lélegzeted a pihenés zsodjaként...

A vidék népei nagyon babonásak, legyenek bármiféle szerzetek... az elfek nagy tudása régi mítosz csupán: a kis 100-200 fős, gyakran elszigetelt falvak legfőbb problémája a megélhetés egy olyan világban, ahol fél évig nyúlik és napot nem lát a tél. Morózus kőfalak ölelik gyakran körbe a településeket, kisebb nagyobb kastélyok emelkednek fölébük, menedéket és a fényűzést (gyakran annak csak illúzióját) biztosítva egy rég hanyatlófélben lévő nemesség szerencsésnek született tagjainak.

A társadalom amúgy rendkívül szigorúan hierarchikusan szervezett - bár a nemesen születettet földje, otthona különbözteti csak meg gyakorta a közönséges halandó néptől; aki ezt elveszíti, nem Domitor többé - mindent elveszít, és onnantól nem félnek a szemébe nézni.

A vizitorokat sehol sem látják szívesen - egy régi átok hirdetői ők; aki nem képes megküzdeni és harcolni a létfenntartás minimumáért, otthonért, földért, családért - az semmirekellő és gyenge az istenek előtt, vagy tán épp általuk üldözött; bajt és vészt hoznak mind, mint hozott annakidején a déli varázslónő maga is. Ha vándorként hát végre megpihennél, fogadót ne keress:  lehet úgy fogadnak, mint domitorukat, de közben már rég hírét adták jöttötök az Anyáknak.

(folyamatosan bővítve...)