Csak én bírok versemnek hőse lenni,

első s utolsó mindenik dalomban:

a mindenséget vágyom versbe venni,

de még tovább magamnál nem jutottam.

*

S már azt hiszem: nincsen rajtam kívül semmi,

de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?

Vak dióként dióba zárva lenni

s törésre várni beh megundorodtam.

*

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,

csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -

de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

*

Én maradok: magam számára börtön,

mert én vagyok az alany és a tárgy,

jaj én vagyok az ómega s az alfa.

(1904)