Holdvilágos, fehér uton,

Mikor az égi pásztorok

Kergetik felhő-nyájokat,

Patkótlanul felénk, felénk

Ügetnek a halál-lovak.

Nesztelen, gyilkos paripák

S árnyék-lovagok hátukon

Bús, néma árnyék-lovagok.

A Hold is fél és elbuvik,

Ha jönnek a fehér uton.

Honnan jönnek? Ki tudja azt?

Az egész világ szendereg.

Kengyelt oldnak, megállanak.

Mindig van szabad paripa

S mindig van gazdátlan nyereg.

S aki előtt megállanak,

Elsáppad és nyeregbe száll.

S fehér uton nyargal vele

Holdvilágos éjjeleken

Új utasokért a Halál.