A sikoltó csak és kizárólag az érzelmekből táplálkozik, és azoknak is egy bizonyos dimenziójának felismerésére specializálódott. "Sírd ki a könnyeid és add ki a bánatod" Tanítják mindenütt, és komolyan is veszik ezt; okkal. A sikoltót vonzza a néma gyász; a temetések elkerülhetetlenül hangos siratással járnak ebben a kultúrában, és nem szégyen könnyezni látni férfit sem. Mérföldekről is képesek a sikoltók rátalálni 'áldozatukra', akit aztán válluknál ragadnak meg. Amennyiben sikerül megszakítani a szemkontaktust, menthető a gyászoló. A sikoltó vékony teste nagyrészt 'tüdőként' funkcionál, ezen szemkontakus alatt szívja magába áldozata érzelmeit, mígnem megtelve bordái kiemelkednek és fájdalmas görcsbe rándulva, fejét hátraszegve elsikoltja magát. A hangja mérföldekre elhallatszik, magas frekvenciájú tartománya napokra halláskárodást idézhet elő - rettegést és menekülést vált ki a közvetlen környezetében tartózkodókból. Viszont az áldozata lelke 'megfagy', és soha többé nem képes könnyet ejteni...de ezzel párhuzamosan a mély érzelmeket sem éli át. Rendkívül ritka lény, nehezen megállapítható hogy csak a hagyomány tartja életben, vagy valóban létezik-e.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!