A véghetetlen portikusznak

Egyhangu oldalívei

Rejtett forrásu fényben úsznak.

Mi haszna széttekinteni?

A síma égnek semmi ránca

A szemed a földet nem leli.

S tán e nagy ívek néma lánca

A végtelenbe fűzve nyúl:

Holt oszlopoknak méla tánca

Huzódva, mozdulatlanúl

Légtengelyén az üres ürnek,

S a külső sötétig vonúl,

Hol a Pokol lakói fülnek.

Mindegy! ásít az út elém!

Ó boldogok, kik nyugton ülnek.

De engem űztön űz a Rém,

Kire nincs szem, mely visszanézzen,

S előre, bármi les felém,

Futok gyávánfutok merészen,

Habár előre jól tudom,

Nem érhetem végét egészen

S bárhol bukom, felén bukom

S e súlyos álmok összezúznak

S maradok majd féluton,

Míg  a végetlen portikusznak

Egyhangu oldalívei

Rejtett forrásu fényben úsznak.

(S megint elölről.)

1906.