A sikoltóhoz hasonlóan érzelmi parazitaként tartják számon, ezzel szemben leginkább dögevő, ám előszeretettel vadászik is, a szükségletein túl akár. Legfeljebb 3-4 fős falkákban látni, de gyakran magányosan, mérete nehezen meghatározható vékony, kígyószerű tekeredésre képes testalkata miatt, de a kisebb példányok mellső szárkapocscsontjai (amiket trófeaként őrizgetnek gyakran a helybeliek) meghaladják a másfél métert is. Rendkívül mozgékony lény, gyors futásra is képes de legtöbbször lesből támad. Páratlan ugró. Állkapcsa rendkívül erős: feje aránytalan és nehéz testéhez képest. Kedvelt rejtőzködési helyei sziklás, romos, elhagyott részek. Vadászati szokásai adnak alapot a gyanúnak hogy a fájdalom vonzza. Nem öl kíméletesen: valóban úgy tűnik kedvét leli a fizikai fájdalom szerzésében.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!