9.

Kevin kocsmája

Hangos röhögéssel csapkodta az asztalt. Már legalább tíz perce és lassan úgy néz ki, hogy abba sem hagyja amíg bele nem fullad a söröskupájába, vagy valaki fejbe nem veri.

Théodlinde merő utálattal figyeli a szeme legsarkából a 'kissé' ittas alakot.

-Undorító, micsoda állatok vannak...- nyomja el az orra alatt a megjegyzést, amit persze azonmód el is nyel a hangzavar. Alacsony, köpcös kis imp igyekszik áttörni magát az embereken a pult irányából. Ó igen, ez az ő impje, hozzá jön, hozzá jön. Ott imbolyog a tálcán a vacsorája...ha egyáltalán ideér vele még ma. Sziszegve harapja be alsó ajkát ahogy meglátja a páncélos városőrt tétován hátralépni, viszont a torz kis lényecske cirkuszi akrobatákat megszégyenítő reflexszel lavírozik tovább. Sóhaj. Bárgyú mosoly kíséretében kerül az asztalra a tálca, a körömtelen, zöldes árnyalatú mancsok Théodlinde elé tolják a tálat és a kancsót.

-Köszönöm – rakja a lány a tálcára a megfelelő ezüstérméket, amik halkan csörrennek. Fejhajtás és a görnyedt kis alak tűnik is el.

Egy darabig csak nézi a tányérját meg a maszatos, barnára pácolt asztallapra vetülő árnyékokat. Odaképzeli a hiányzó, kanyargó gőzfelhőcskéket. Node nem sok más választása van, az egyik legolcsóbb hely ez, ahol még azt se nézik hogy kicsoda fizet, mivel. A tömegbe ha meg keverednek is városőrök néhanapján, elég nagy a nyüzsgés ahhoz hogy észrevétlen maradhasson – és legalább van történés is. Bár most lehetne egy kicsit kisebb a zűrzavar – pillant föl még egyszer rosszallóan amint újra fölhangzik az alig félbemaradt röhögés.

-Disznó, hát vettél levegőt is? - kérdi csak úgy magától és nekilát az amúgy egészen ételszerű és tűrhető ízű kásának.

-Szervusz, nem zavarlak? - szólnak épp ekkor rá. Egy kicsit meglepetten néz fel, megbizonyosodva arról, hogy tényleg hozzá címezték a kérdést, aztán küld egy gúnyos-vidám mosolyt az asztal mellett álló hóhajú teremtésnek. Bólint.

Elegáns ruhákba öltözött sötételf nő, olyan igazi festői arcvonásokkal. Mélysötét lakója...és milyen otthonosan mozog a fajtája itt a felszínen, Révben! Az már nem különösebben érdekli hogy milyen indokkal.

-A Tanács felől hallottam, hogy működési engedélyt kérelmeztél egy kereskedővállalatnak. Ugye...te vagy az? - ül le a szomszédos székre egy barátságosnak szánt mosollyal. Milyen gyerek...nem is hitte, amikor mondták...

-Igen, elég jók az értesüléseid. Théodlinde vagyok. - bólint szórakozottan és nem különösebben zavartatja magát: eszik. Igaz néha kíváncsian tekint fel a sötételfre, aki pedig mintha kis is olvasná belőle a ki nem mondott „mit akarsz?” kérdést, elneveti magát.

-Ne haragudj hogy így rádtörtem, Myrwaena vagyok – nyújt kezet – Társulnék hozzád.

Lin erre méginkább csodálkozó szemeket mereszt, aztán mielőtt a beálló csönd miatt roppantul butának érezné magát szélesen elmosolyodik.

-Bizony tényleg szükségem van emberekre. Az engedély meglesz, bár a vezetőség még nem adta jelét annak hogy méltóztatná elbírálni a kérelmet. De van ismeretségünk.

-Igen nehéz mostanában akármiféle üzletet nyélbe ütni. Túl sokan félnek hogy valami úton módon kiszalad a gyeplő illetéktelen kezekbe. A Tanács vezetősége a király elűzése óta éhes kutyaként félti a frissen szerzett hatalmat. Miféle kapcsolatokra céloztál?

-A nővérem...öhhm igen tehetős anyagiak terén. Ha jónak látja, bizonyára összefuthattok egyszer.

-A nővéred? Hogy hívják őt?

-Arsinoe Lameth – mondja ki Théodlinde egy pillanatnyi habozás után

-Hmm...nem hallottam még a nevét...

-Kint a kikötőben van egy raktárházunk. Ott lesz a központ. A hajók majd kipakolnak egyenest hozzánk, a szállítást meg a felvásárlókkal is le lehet tárgyalni majd.

-Az jó hely valóban. Csupán eléggé kétes környék. De ez gondolom nem feltétlenül probléma. A régi, vagy az új dokksoron?-

Théodlinde elmosolyodik erre. Persze hogy nem probléma...

-A régin. Meg lehet találni, csináltattam egy táblát is.: P.A.L.S. Ezen a néven leszünk bejegyezve. - nyílik újra az ajtó, újabb csapat szolgálatból szabaduló városőr nyomakodik befelé. Théodlinde kelletlenül veszi tudomásul, hogy az imént disznónak titulált alak integet feléjük. No nem..lesz itt társaság. Csak egyben maradjon a fogadó. Viszont ennyi őr egy csomóban...ha már a vacsorájának is annyi, okosabb dolog a távozás mezejére lépni.

-Még találkozunk, de én már nem várom be hogy azok is beigyanak! - húzza el a száját a lány – Viszlát!

-Viszlát! - vonja fel a szemöldökét a sötételf. 'Milyen sürgős lett neki egyszerre...pedig csak most ébred az éjszaka...'