Hiába ragadnak szent mámor-hattyúk Boldog, nagy Vizen, Gágogását hallom józan ludaknak, Nincsen semmi sem, Ami megmaradjon.
Csukló zokogásom hallom előre, Mikor nevetek, Lelkem hollóinak károgásába Tréfás verebek Belecsiripolnak.
Vágyakozni félek. A Teljesülés Jön és meggyaláz. Nyugalom sem kell, hisz vágtat utána Egy vad mén: a Láz. Jaj, rettegek élni. |