Száguldó felhők alatt éji sötétben,
a temető síri csendjében
rikoltva harsan a szó:
Ébredj elkárhozott légió!

-Ébredjetek elátkozott lelkek!
-Ébredjetek megcsúfolásai a létnek!
-Teljesítsétek be végzetetek!
-ÉBREDJETEK!!

Vakító villám lobban,hasít az éjen át,
s hová lecsap, a föld nyögve dobban,
romba döntve a másvilág kapuját.
Rideg fuvallat kél, dögletes, iszonytató,
sűrű eső zuhog, nyúlós, tapadó...

Reng a föld, rögök porladnak,
a kripták kapui csikorogva nyílnak,
bedőlt falú sírból csont sovány kéz bukkan elő,
dühödt rikoltással kél életre a temető!

Emitt egy régvolt bajnok rozsdás mellvértjén
baljósan csillan a villámfény.
Amott egy szikár alak áll,
nyakában koszlott medál,
pap volt hajdan az istenadta,
de testét a szentelt föld meg nem óvta...

S gyülekezik lassan a horda.
Testüket sötét varázs tartja fogva,
mágia, mit egy holt mágus hívott életre,
kinek az lett a veszte,
hogy démonokkal paktált, pedig óvta ettől mestere...

Végül parancsszóra
megindul a kárhozottak légiója,
pusztítani mindazt, mi él s virul,
élő testet tépni vadul...

-Istenként tiszteljük a holdat!
-Hisz erőt tőle kapunk!
-És értelmet nyer a mondat:
"FELTÁMADUNK!"

(Lion : "Feltámadás")