amit a karaktereitek tudhatnak (a forrásokat vedd figyelembe)

a mostanra már szilárd lábakon álló vallás hajdanán nem volt ilyen egyértelmű - a régi hit nyomait őrzi egy-egy szimbólum, néha a mesék és mondák, és persze Dalínur elérhetetlen könyvei

1.) Az Acél Úrnőről szóló monda viszont egyike a legelterjedtebb történeteknek, amelyek a nép száján élnek. Az Anya híveinek jelképe egy nőstényfarkas - az erő, a gyorsaság, az összefogás, de a gondoskodás és az ádáz, féltő kitatás szimbóluma egyben. Ő az az isten, aki hajdanán kiállt az emberekért, amikor az idők kezdetén az istenek ráébredtek hogy az általuk, mintaképükre életre hívott lények nem "jók".: rövid éltük ellenére az öntudat túlzottan erősen sajátjuk volt: felismervén az istenekéhez való hasonlatosságukat, botor módon elvetették a tiszteletet és noha életük a törpékéhez és a tündékéhez viszonyítva rövid - mégis a saját mindenhatóságukba vetett ostoba tévhit kerítette őket hatalmába. Az istenek ekkor elhatározták, hogy eltörlik ezt a fajt az élők sorából. Ventarin vot az, aki belátta hogy nem lehet maradéktalanul helyes egy ilyen döntés sohasem... és nem ítélhető el az emberek fajtájának minden egyes tagja általános hibáik és hibákra való hajlamaik okán. Szavai, és a közös döntés megkérdőjelezése istentársait is sértette, így az Első Alkonyon Selírius és Morik vezetésével az istenek elhagyták az Arany Csarnokot, hogy maguk orvosolják a tévedést és töröljék el hibájukat. Ventarin viszont nem tűrhette a vérontást: amikor Selírius kardja az első gyermekre is lecsapott az Acél Úrnő dühében és elkeseredésében nőstényfarkassá változva szállt szembe a főistennel és utolsó lehelletéig védte azt a gyermeket. Azt mondják, amikor az Anya meghalt, a nyomában farkasok bukkantak fel egymás után és az első példáját követve nekiestek a dühöngő isteneknek . Selirius hibájára ráeszmélve ekkor tért észhez.  Újra életre hívta Ventarint, az Acél Úrnő nevet adva neki.

Ventain és farkasainak tisztelete azóta az emberek hitvilágának elengedhetetlen része.  Ám a farkasokat nem kárpótolta semmi - áldozatukért az embereken kértek számot, magukra vállalva a bűnösök kiválogatásának jogát. Életet az életért. Egymás után ragadták el mindazokat, akik voltak oly vakmerőek, hogy saját erejükben bízva az erdőkbe, elveszett jószágaik után bosszúszomjasan odúik közelébe merészkedtek. Hosszú évek után értették csak meg az emberek Ventarin üzenetét.: A farkasok éneke lett az intő jel, hogy soraik között a bűn van jelen, mely egyszer majdnem vesztüket okozta. Ettől fogva, ha a hegyhátakon vadászó éhes falkák  vérért sírtak az ezüstholdú éjjeleken nemhogy jószágaikat áldozták nekik a békességért, de önmaguk választották ki a bűnösöket, hogy azokat maguk áldozzák a hajdan vérét őértük ontó Anyának.

A szokás rendkívül sokáig fennállt - végül a számos helytelen ítéletet, hasztalan és méltatlan emberáldozatot felismerve Víron volt az, aki véget vetett a pogány gyakorlatnak, és megtanította az embereknek hogy Ventarint ne vérszomjáért, hanem áldozatáért és szeretetéért tiszteljék. A régi hit emlékei persze megmaradtak. Az emberekben ottmaradt a félelem és a gyanakvás a farkasok dalára és megmaradtak az ostobaság intő emlékeinek a falvak határán az oltárkövek, mint a Farkasok Asztala Midgardtől négynapnyi járóföldre a Szürkeorom fennsíkján.

2.) Hexopion Dalínur varázslórendjének egyik alapvető fontosságú, szakrális épületéhez tartozik, bár inkább mitikus és szimbolikus jelentőséggel bír - csak az ő forrásaikban szerepel - helye és fogalma, a köznép tudatában a hely nem létezik. A név egy bélletes, hat osztatú kaput takar, ami egy templomba vezet. Padlómozaikján elevenedik meg az alvilág, a föld és az ég.