Az életünk egy furcsa kis mese,

Szeszélyes játék, bús színész dolog,

minden egy szürke váz körül forog,

Fénnyel cifrázva, könnyel is tele.

Az életünk egy furcsa kis mese.

Ami körülvesz, minden színfalak

Nincs hang, nincs szellem, nincs szín, nincs alak,

A fény, a rózsa, a dal, a babér

Ha majd kilépünk újra visszatér,

S új élet-színészeknek ittmarad.

Ami körülvesz, minden: színfalak.

S vajjon, ha majd a halk függöny legördül,

S érezzük már a Csend lehelletét,

Elmondhatjuk a taps elé kiállva,

Hogy nem játszottuk mi sem el hiába