A lelkemmel árnyékok játszanak

kísértenek, velem alszanak

velem kelnek, járnak az utcán,

együtt virrasztunk nap nap után.

Harag a legidősebb testvér.

Ezernyi kelés meggyötört testén...

mind-mind híre a hiábavalóságnak,

egy-egy Szeretettel vívott csatának.

A leghűbb barát Fájdalom.

Állandóan itt ül a vállamon.

kacagva körmeit belémvájja,

megköt s nem ereszt súlyos lánca.

Remény pedig? Ő rég halott...

mind közül egyedül ő romlott.

Csak ő ígér és játszik csalfán,

könnyek édesítik az ő mosolyát.

Félelem az ő örök vetélytársa.

Itt van mindig- ha Reményt nem látja.

Ismerem már jól a hangját.

Ő zárja majd le a kriptám ajtaját.

Most a szívemben árnyak laknak.

Beköltöznek, velem alszanak...

velem kelnek, járnak az utcán,

együtt virrasztunk nap-nap után.