szürke selyemszárnyakon érkezett az Este

a fák közt megbújva leste

a pára, ahogy ébenszín teste

elnyelte a Fényt

majd meglebbentek a szürke selyemszárnyak

és elindultak az árnyak

hogy az álomhozó táncnak

eljárják az elejét

az égbolt fekete bársonyba öltözött

és ott ragyogott a csillagok között

a sápadt, ezer titkot őrző

Ezüst Holdsarló

szőtte már a kerítésre

a rácsok közti apró résbe

a holnapot szebbre, szépre

a kis, fekete Pók

az Este pedig elindult

ahol járt minden elcsitult

és mikor már az utolsó harmatcsepp is lehullik

már minden álmodik-

akkor szétröppennek a denevérek

hátukon fakó kis tündérek

viszik a hírt a Jóistennek;

hogy van még, aki imádkozik