köd és pára

ma éjszakára

nem vár nyugalom-

ez a Rémálom

köd és pára

a kételyek vára

vár a háztetőkön

kezed hideg fémen

akár a temetőkerítésen

Ő csöndesen hivogat

s mint a sellőkön

megakad a tekintet

s mint hatalmas szelindek

ott lépked mögötted

denevérszárnyon átsuhan fölötted

ha nem készülsz a tündértáncra

s nem kelsz tündérszárnyra

köd és pára

már szóra nyílik a szája

a mögötted álló

csak terád váró rémnek

s már égnek a keresztek

s a bőregerek fölötted keringenek

köd és pára

ez az utolsó tánca

a hófehér rámnek

ki mindig ott lépked

mögötted

az antennák

mint a temetői

fejfák

némán körbeállnak

mind terád várnak

üzetve a ködbe kell

veszni

és csak menni

és menni