Azt tudtam, hogy nem fogom olcsón megúszni a noveber végi nagy-bevásárlást, de tovább nem lehetett halasztani az adósságok törlesztését. Szóval legalább végleg lerendezve ez az ügy is.  Meg egyúttal egy riasztót is intéztem Zoltánnal. Bár remélhetőleg nem vesszük majd hasznát, de ha egyelőre itt van minden cucc nálunk, egy ilyen beruházás nem butaság. Úgyhogy most éjjel nappal pittyeg és sípol valami, tehát az őrület környékez amíg be nem állítják rendesen. A tegnap éjjel beriasztott csak azért, mert leesett egy levél...persze elkezdett csörögni a telefonom és épp rosszkor, már csak természetes. És még Zoltán nevezi magát szakembernek...

Amúgy dolgozunk, és semmi lényegessel nem tudtam volna gazdagítani az emlékgyűjteményt a kedvetekre - tehát próbaterem, evés, sörszaglás és alvás.