Megkaptam ma a hírt Christől, hogy megszületett a legfiatalabb Bálványosy, Csongor. Hihetetlen hogy szét képes szóródni egy család...Árpád pedig hogy kinn maradt Amerikában, azt már meg se kísérlem nyomon követni hogy velük mi van. 

Egészen felkavart a dolog. Hiányoznak. Igaz egyáltalán nem vagyok egyedül, de néha mégis csak ott motoszkál  a gondolataim között, hogy mi lett volna, ha nincs Arad, és én maradok, és befejezem az iskolát ott Váradon. persze badarság az egész. Ott evett volna meg a penész Váradon, lehetőségek nélkül mehettem volna a sírba, amilyen elkeserítő mostanság a helyzet.

És most hol tartok? Egy hasonlóan kiszenvedni látszó magyar lovat vettem, és feleannyi lehetőséget (de legalább lehetőséget), mintha én is a bátyám után elhúztam volna  a fenébe, Amerikába. De megmaradtak az elveim. Csak keresztanya nem leszek.