Nos hát indokkal nem jelentkeztem. Arra hogy a hasamat vakarjam a számítógép előtt ülve - mint a legtöbb rendszerint blogoló, akinek jobb dolga nem is akad - sem időm, sem kedvem nem volt.

Jó pár hetet töltöttünk munkával, és nem is voltam Veresegyházán. Szolnokon találtunk ismerősnél jó hírű studiót. A felvételekkel pedig mindnyájan elégedettek vagyunk. Tehát kedves érdeklődők, baráti áron CDt rendelni nálunk lehet- vagy e-mailben, vagy leginkább ha személyesen lelátogatsz egy fellépésünkre. Várunk nagy szeretettel ;)=

Amúgy idehaza is felfordult minden, mire hazaértünk. Viszont nem sajnálom a 'kirándulást', néhány kellemetlenséget megspóroltam magamnak. Most hát elsősorban az ingatlanokat nézegetem.

Mert bizony eljött az ideje: költözünk Pestre.

Részben a banda hatása, részben pedig régóta halogatott döntés. Bár az összetűzéseknek ezzel végleg vége. Jót tett a bandának, hogy "össze voltunk zárva", és kénytelenek voltunk megtanulni elviselni egymást. Ez vonakozik elsősorban Wrokra, akivel teljesen ellenkezőjére fordult a kapcsolatom. Hihetetlen hogy mennyit tudtuk tépni egymást, hányszor vertem hozzá azt a rühes üveget mármár majdnem a dühöngés szélén, mert ha valaki, hát ő mindig ki tudott hozni a sodromból. Már-már elvisleni nem tudott engem ő sem, most pedig majdnem olyan közel került hozzám, mint Dóra. Persze ebből még lesznek viták... Mindenesetre örülök, hogy végre valóban egy csapat vagyunk - vagy mondom inkább azt, hogy bővült a család.

Tamásnál lakunk egy ideig, amíg el nem adom a veresegyházi házat, és meg nem szüljük a döntést. Bár még nem vagyok benne biztos, hogy eladom...noha nem kellemes emlékek kötnek ide, de mégiscsak nehezen szánom rá magam a költözésre újfent.