Fekete lepel az arcomon

valaki szól a hangomon

távoli - és én nem mozdulok

méginkább magamba fordulok

hűvös, nehéz selyem borul rám

hallom, hogy az ajtót becsukják -

Én nem vagyok úr már magamon

nincsen se könnyem, se haragom,

nem mozdul a szám, a kezem

nem tudom kinyitni a szemem.

Fölöttem érzem hogy süt a nap,

hallom, csipognak a madarak

Fölöttem járnak és élnek

ugyanúgy megy tovább az élet.

De itt a takaró az arcomon,

gyökerek körben a karomon

És nyugodt vagyok, nem mozdulok

már nem fulladok

nem gondolok,

nem akarok